Inspiráló emlékek Nagygalambfalváról

Sütő Petre Rozália vagyok, erdélyi grafikusművész, székely, nagygalambfalvi (ott töltöttem a gyermekéveket), de egy kicsit Székelykeresztúri is, (hiszen ott születtem) legalábbis a hivatalos irataim szerint. Az itt eltöltött 14 év nagy hatással volt és van rám, úgy az életemre, mint a művészeti tevékenységemre.

Erdélyi székelynek lenni kivételes érzés

Az első osztályomat Nagygalambfalván jártam a helyi iskolában, de édesapám munkája miatt Kolozsvárra költöztünk és csak 7. osztályos koromban tértünk vissza a faluba. Számomra Nagygalambfalva a gyökereket jelenti. Azt az otthont, ahova bármikor visszatérhetek, szívesen látnak. 

Székelyföld hitet, erőt és gyökeret adott

Tizenkilenc évesen egy hátizsákkal a hátán, kezében egy kék virággal állt a józsefvárosi piac előtt Benedekffy Katalin. Egy seftes busszal érkezett Temesvárról, mert elhatározta, Magyarországon szeretne tanulni. Rengeteget tanult, küzdött, mert – ahogy mondja - hajtotta valami.

Mit jelentenek számomra a gyökerek?

Demeter Szaniszló Ildikó vagyok, Nagygalambfalváról származom. 1990-ben költöztünk át férjemmel, Demeter Gyulával az anyaországba.
Gödöllőn élünk két fiunkkal: Dániellel, Szabolccsal és édesapámmal, aki 17 éve költözött hozzánk, édesanyám halála után. A gödöllői Premontrei Gimnáziumban dolgozunk.

Süti (cookie) szabályzat

A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa.