Kedves olvasó!
„Mint megragadó tanulság emelkedik ki az a tény, hogy ekklésia mindig saját erejére támaszkodott, - a segítő kart ugyan elfogadta, de nem kérte. E mellett kiegészítésül méltán foglal helyet az erős komoly szellem, mely a belső életet rendezte. Olykor a templom szentségét őrzi, a hivatalosok tekintélyét védi, máskor a családi élet tisztaságára, az előhaladásra és közszellemre gyakorol termékenyítő hatást. Akár hivatalnokai sorsát mérlegeli, akár saját ügyeit, a temetés, hosszas harangozás, családi székek kényes dolgait bolygatja, minden alakjában, nyilvánulásában egyért, istenországáért lángol.“
E szellemhez való ragaszkodás lesz a mi erőnk jövőre is!
Jó böngészést az oldalunkon!
Tisztelettel,
Kányádi György-Attila - lelkipásztor
„És te, embernek fia, őrállóul adtalak téged Izráel házának, hogy ha szót hallasz a számból, megintsed őket az én nevemben.“
(Ezékiel 33:7)