Demeter Szaniszló Ildikó vagyok, Nagygalambfalváról származom. 1990-ben költöztünk át férjemmel, Demeter Gyulával az anyaországba.
Gödöllőn élünk két fiunkkal: Dániellel, Szabolccsal és édesapámmal, aki 17 éve költözött hozzánk, édesanyám halála után. A gödöllői Premontrei Gimnáziumban dolgozunk.
Bár 30 év sok idő, mégis szívem mélyén nagygalambfalvi maradok. Az ember nem is tudja igazán, mennyire kötődik egy helyhez, amíg el nem költözik onnan. Jól esik a tudat, hogy van hová hazatérni, és soha nem felejtem el, hogy honnan indultam. Akinek az élete mélyen gyökerezik, azt végleg kiszakítani nem lehet. Szülőföldemhez köt az őseim iránti tisztelet, a rokonok, a barátok, a jószomszédok, a falustársak szeretete, a táj szépsége, a hozzájuk fűződő emlékek.
A szülőfalum az a hely, ahol a biztonság és a békesség érzése tölt el engem és a családomat, ahol igazán otthon érezzük magunkat, úgy érezzük, odatartozunk. Mivel a kötődés igen erős, ezért gyakran hazalátogatunk családommal. Falum határához közeledve megdobban a szívem, és egy szavakba alig önthető érzés kerít hatalmába, amelyet Sándor bácsi egyik versében így fejezett ki:
„Mikor szülőföldje határát megpillantja a szívem
Kolumbusz árbóckosarából
kiáltó matróza mikor
odáig érkezem
minden más táj csak óceán
ez itt a föld
a föld nekem”
Szívet melengető élmény számunkra, amikor, leküzdve a 650 km–es távolságot, újra otthon lehetünk, s részt vehetünk a hagyományőrző bálokon, a falunapokon, ahol rég nem látott barátokkal, ismerősökkel találkozhatunk. Kedves számunkra az évenként megszervezett sátortábor, amelynek lebonyolításában többször tevékenyen részt vettünk.
Ezek az alkalmak jobban összehoztak minket az otthon élőkkel, és nagy örömet okozott a gyerekkori, ifjúkori szép emlékek felidézése. Jó átélni a sátortáborban, ahogy egy emberként megmozdul a falu, hogy segíthessen. Mert együtt lenni jó és együtt tenni még jobb! Jó látni az összefogást a faluban, ahol a „kaláka” szó még ismerős és szívesen segítenek egymásnak az emberek.
Néha hazaszálló vándormadárnak érzem magam, aki a falu fölött röpköd és betekint ide-oda, kíváncsian szemléli, hogyan mennek otthon a dolgok. Követem az eseményeket, figyelem a történéseket. Mindig megelégedve látom, hogy kicsi falum épül, szépül, fejlődik. Nem véletlenül nevezik községünket „pompás” Nagygalambfalvának.
Ebben a járványhelyzetben is átérezhettem a jó Isten gondviselését, hogy bár nem lehet templomba járni, de a technika segítségével hallhatom a harang hívó hangját és bekapcsolódhatok az istentiszteletbe, a közös éneklésbe. Ez mind lélekemelő, ha fizikailag nem is lehetek jelen. Hála és köszönet érte annak a lelkes kis csapatnak, aki idejét, energiáját áldozza a közvetítések megszervezésére.
Hálát adok a jó Istennek, hogy bár a szülőhazámtól, a szülőfalumtól távolra kerültem, mégis azok szerint az értékek szerint tudok élni, amelyeket onnan hoztam, ott tanultam.
Ezt legszebben a kedvenc zsoltárom fejezi ki:
„Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm.”
Zsolt: 23,1
Gödöllő, 2021. február 2.
Demeter Szaniszló Ildikó
