Milyen volt az önkéntes évem?

Szőcs Kinga vagyok, az első önkéntes Nagygalambfalváról Németországban és el szeretném mesélni, hogyan indult és milyen volt elsőnek lenni egy önkéntes programban.

Középiskola után minden fiatalnak felteszik a kérdést, hogy hogyan tovább? Nálam sem volt ez másképp, a feltett kérdésre sosem tudtam igazán jó választ adni, hisz még én magam sem tudtam, hogy hogyan tovább. Felmerült a továbbtanulás, de semmi sem keltette fel annyira az érdeklődésem, hogy határozottan azt akarjam tanulni. Igy a továbbtanulás hamar kihúzódott a listáról. Aztán ott van a munka, melyik fiatal ne szeretne pénzt keresni? Valahogy vonzott ez az oldal, de mégsem ezt szerettem volna igazán. Ekkor adódott a lehetőség, hogy önkéntesként dolgozzak egy másik országban. Igy indult az én önkéntes évem 2013-ban. Egy igazi úttörő voltam, hisz én voltam a faluból az első önkéntes Németországban, valamint az Evangelische Jugendscheune-nál is. Bevallom még mai napig úgy gondolom, hogy nem gondoltam volt át kellően a döntésem. Elsőnek lenni valamiben, azt is jelenti, hogy még meg kell küzdeni a teljesen szokatlan új dolgokkal, ekkor vannak még a legtöbb problémák, amik lehet, ha már egy év elteltével megoldott ügyek lesznek. Kora délelőtt érkeztem meg Kodersdorf-ba, ez egy falu és itt volt az én hivatalos lakóhelyem. Egy francia lánnyal laktam egy galériás lakásban, amely először kellemetlen volt, mivel a galériás lakások lényege, hogy tulajdonképpen egy nagy nyitott tér csak épp van egy emelet. Ez egy személynek nagyon praktikus, de két idegennek nem annyira. Nyelvtudásom egyenlő volt a 0-val igy az elején a jól bevált kézzel lábbal mutogatós kommunikációt alkalmaztuk. Kedves kis lakásunknak köszönhetően hamar jó barátok lettünk a lakótársammal, hisz elzárkózni nem igazán lehetett, mivel egy bejárati és egy fürdőszoba ajtónk volt, igy a másik minden mozdulatát hallottuk és láttuk. Egész hamar megszoktuk a helyzetet és kihasználtuk előnyeit.  Két helyen dolgoztam, heti 3-szor Kollm-ban a CVJM Freizet-und Bildugszentrum-nál, ahol fő feladatom volt a szobák tisztán tartása és ezek mellett minden egyéb „házkörüli” munka. Volt egy nagyon kedves főnöknőm Heike, aki egész jól alkalmazkodott a nem létező nyelvtudásomhoz. Rengeteg dolgot tanultam tőle, hála a sok vicces és lehetetlen szituációnak, amibe bele keveredtem. Szerettem ezt a munkát, kivéve, mikor busszal kellett menjek. Kodersdorf-ból Kollm-ba nem volt direkt buszjárat, igy a közeli városba Niesky-be kellett váltsak, amivel csak az volt a baj, hogy 1 órát kellett várakozni a nyitott buszmegállóba. Meleg időbe nem is volt rossz, mert olvastam közbe, de télen nem volt túl kellemes egy hideg padon üldögélni. Az alábbi térképen látható, hogy körülbelül félúton volt a lakóhelyem Kollm- és Malune-hoz viszonyítva.

Aztán heti 2-szer Melaune-ba voltam. Talán, ha úgy mondom, hogy Tobias-nál, akkor sokkal ismertebb. Itt teljesen más feladataim voltak, amiket hol szerettem, hol meg nem. Délelőtt leginkább elkészítettük a programokhoz szükséges eszközöket és készültünk a délutánra. Kedden egy csoport érkezett vallás órára. Mindig játékkal kezdtünk, aztán egy gyors kávészünet, természetesen kakaóval vagy teával és sütivel, majd ezután kezdődött egy bibliai történet feldolgozása és átformálása a mai világ szemlélete szerint. Szerdán már mi utaztunk el egy közeli faluba, ahol kisiskolásokkal zajlott a foglalkozás, 3 csoport volt életkor szerint, akiket az iskolából kellett elhozni. Személy szerint a kicsik voltak a kedvenceim, egyáltalán nem érdekelte őket, hogy beszélem-e a nyelvet olyan hévvel magyarázták nekem az aznapi történéseket, hogy öröm volt hallgatni. Persze nem sokat értette meg belőle, de nem is az volt a lényeg nekik. Igazság szerint sok mindenre nem emlékszem tisztán, hogy mi hogyan történt, de akárhányszor visszagondolok a szerdai napra mindig mosolygok tőle.

Ezek a kötött programok mellett nagyon sok hétvégi program, tábor is volt, ezek közül is talán a sí tábor volt a legjobb, életembe először síeltem egy csodálatos helyen Csehországba és ez mindenképp maradandó élmény marad számomra és szerintem Tobias számára is. De jó élmény marad a hegymászó tábor is, ahol nem kis félelmet és tériszonyt kellett legyőzzek, fentről a látvány csodálatos volt.

Rengeteg élménnyel és sok sok tudással gazdagodtam ez az 1 év alatt, amit úgy gondolok nem szerezhettem volna meg, ha középiskola után nem ezt a döntést hozom meg. Bár én voltam az első önkéntes, ami kicsit büszkeséggel is tölt el, ha most választhatnék inkább lennék második vagy harmadik, mert akkor már talán nem követném el azokat a hibákat és félreértéseket, amelyekkel elsőként találkozik az ember. Hálás vagyok, hogy volt lehetőségem kipróbálni és átélni ezt a sok új és felejthetetlen élményt és hálás vagyok azoknak az embernek, akik át lendítettek a nehezebb időszakokon. Ez az egy év nagyon sokat segített a mai gondolkodásom, személyiségem és látásmódóm kialakulásában. Új barátokra találtam és mai napig hihetetlen boldogság tölt el, ha találkozhatok azokkal a személyekkel, akiket ez az év által ismertem meg legyen az itteni vagy külföldi személy.

Ha tehetném most is szívesen visszamennék és megpróbálnám élvezni minden pillanaton, valamint megragadni minden lehetőséget a tanulásra és a fejlődésre. Valamint bátoritani szeretnék minden fiatalt, aki úgy gondolja, hogy szívesen kipróbálná magát egy idegen országban egy nagyon vagány társaságban, hogy ne gondolkodjon, ez egy éltere szóló élmény és, ha megvan a lehetőség kár veszni hagyni.

Bízom benne, hogy bemutatóm segített egy kis betekintést adni, hogy milyen is volt az én önkéntes évem.

Süti (cookie) szabályzat

A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa.