„Alatta dolgozik s imádkozik,
S dalol egy zászlóaljnyi nép.’’
Reményik Sándor: Zászlószentelés – Erdélyi dalárda ünnepére
A zászló eredetileg katonai célokat szolgált, majd jelzésre jeladásra használták. A közép-korban a vezetők megkülönböztetését, a XVII. századtól a csatákban megszerzett győzelmet jelentette. A zászló legelterjedtebb feladata egy nép, egy ország szimbolizálása. Az első világháború óta csak ünnepi alkalmakkor használják.
Beszélő, múltat idéző szimbólumokban gazdag a mi szülőföldünk, de szülőfalunk is. Az első- és második világháborúban elesett hősök emlékművei, az 1566-ból származó végrendelet, amelyben iskolánk első írásos említése szerepel, az egyházközség több évszázados jegyzőkönyvei a hajdani magyar királyi népiskola címeres, névtáblája, az iskolamúzeum tárgyai, a néptáncosok, színjátszó csoportok hagyományőrző munkája, mind tanúi Nagygalambfalva történelmének, s az itt lakó emberek életéről mesélnek.
Közel húsz éve alakult a nagygalambfalvi egyházközség dalárdája. Szorgos énektanulás, rendszeres próbák, ünnepi fellépések, emlékezetes kiszállások, vendégszereplések és sokszínű kórustalálkozók beszélnek a több mint negyven tagot számláló dalos közösség munkájáról. „Érdemes megörökíteni ezt a felemelő, nevelő jellegű, nem mindennapi, kitartó hozzáállást. Hadd, emlékeztessük gyermekeinket, unokáinkat, az utókort az éneklés, a kórusban való éneklés testet-lelket átható erejére.“ -Így gondolkozhattak egyházközségünk vezetői, amikor javasolták, hogy legyen zászlója a kórusnak, hiszen több környékbeli dalárda büszkélkedik régi, féltve őrzött, díszes ereklyéjével. Kínálkozott is az alkalom. 2015-májusában a kórus megalakulásának tizedik évfordulójára készültünk. Örvendetes módon, ezt az eseményt a templomunkban tartott kórustalálkozó keretében ünnepelhettük meg. Január hónapban felkértek a leendő zászló kihímzésére. De milyen legyen az a zászló? Keresztúrtól Alsóboldogfalváig több régi és újabb darabot is megnéztünk Kányádi György tiszteletes úrral, Benedekfi Anna tanitónővel, aki korábban a kórusvezetőnk volt, és Mátyás Irma varrónővel. Hogy is dönthettünk volna másképpen, minthogy a régi többszázéves galambfalvi „soköltéses” minta kerüljön a zászlónkra. Akárcsak a székelykötények esetében , a díszítő minta és a feliratok megtervezése volt az első lépés. Köszönet illeti Derzsi Pál nyugalmazott tanítót, aki pontosan, nagy szakértelemmel készítette el a zászló mindkét oldalának rajzát.
A zászló színén a kör alakú minta átmérője 45 cm, a felirattal együtt 75 cm. A felirat a következő: „Nagygalambfalvi Református Egyházközség Kórusa -2005-“. A zászló hátsó oldalát díszítő minta 70*45 cm méretű. Itt a felirat: „Énekeljetek az úrnak, Áldjátok az Ő nevét! Zsolt. 96,2.“ A fehér, selymes kelmére mindkét oldal megrajzolásában lányom, Ágnes segített.
„Macskafejes“ égszínkék színű hímzőcérnával hímzőrámán dolgoztam rajta, mondhatni minden nap, hogy április végére elkészülhessen. /a zászló két oldalára a 2 díszítőminta, 83 betű és 7 számjegy/. Mátyás Irma varrónő összeállította a két darabból (szín + hát vagy fonák) a zászlót. Körbe ugyanolyan színű zsinór, az aljára pedig rojt került.
A májusi kórustalálkozón való szereplésünkkor büszkén lengett az éneklő dalcsoport feje fölött az új jelképünk, szimbólumunk; hirdette, hogy a nagygalambfalvi gyülekezet nemcsak imával és énekkel, de a szép iránti fogékonyságával és a hagyományok iránti tiszteletével is dicséri az Urat.
Sándor Irén - nyugalmazott tanárnő
