Kedves Olvasó, 
Először is szeretnék bemutatkozni, Feleki Krisztina vagyok és én voltam a harmadik önkéntes Németországban. Az önkéntes évem 2015-2016-ban volt, mintha csak most lett volna. Mindig, amikor megkérnek, hogy meséljek róla, jó érzés tölt el, de ugyanakkor egyfajta hiányérzet is, hiszen egy élményekkel teli év volt számomra, amit akár most is megismételnék. El szeretném mesélni, hogy hogyan is kezdődött, miket csináltam és hogyan éltem meg.
Emlékszem nehéz volt meghozni a döntést, hogy önkéntes leszek egy másik országban, amelynek nem beszélem a nyelvét és néhány személyt ismerek csupán, de az egyik legjobb döntés volt az életemben. Érkezésem napján nagyon izgultam és féltem is, hiszen úgymond kimentem a „nagyvilágba”, de nagyon kedves fogadtatás várt és ráadásul születésnapom is volt, ezért megleptek egy kis kirándulással a közeli városban Görlitz-ben. A kedvesség és a figyelmesség már akkor enyhítette az otthon hiányát és megnyugodtam, hogy jó helyem lesz itt.
Melaune mellett egy nagyon pici faluba laktam egy nagyon kedves néninél. Eleinte nagyon nehéz volt a kommunikáció a nénivel, de egy szótárral, na meg mutogatással megértettük egymást. Idővel közelebb is kerültünk egymáshoz és szinte olyan voltam számára, mint az egyik unokája.
Na de mi is volt a feladatköröm?
Tobias Walzok ifjúsági lelkész segítője voltam úgymond, de eleinte lehetséges, hogy inkább „púp a hátán". Minden hetünk be volt osztva német pontosággal. Hetente ismétlődő IKE- és vallásórákat tartottunk Melaune-ban és a környező falvakban. A nyelvtudásom fejlődésével a határaimat is jobban kellett feszegessem és a feladataim is felelősségteljesebbek lettek. Volt, amikor én vezényeltem le a vallásórát, játékokat szerveztem vagy éppen bemutatót tartottam Nagygalambfalváról vagy a hagyományainkról és sorolhatnám még tovább.
Ifjúsági Istentisztelet (Brotzeit) volt minden hónapban, amiken mindig valaki más prédikált, mindig különbözőek voltak a témák és a fiatalok körében nagyon kedvelt volt. Ezek mellett nagyon sok tábort is szerveztünk, amik engem új élményekkel és tapasztalatokkal gazdagítottak, mint például a sítábor Csehországban, ahol először volt síléc a lábamon vagy a hegymászótábor, ahol a téliszonyomat kellett legyőznöm, az erdőtábor, a gyerektábor stb. Tényleg nagyon sok élménnyel gazdagodtam, de amit nem hagyhatok ki, hogy olyan ifjúsági keresztény fesztiválon vehettem részt, amit 6 évente szerveznek meg és közel 14.000 résztvevője volt.
Az évemet végül a romániai táborral zártuk Nagygalambfalván, amit Tobias minden évben igyekszik megszervezni német fiatalokkal. Ebben a táborban a cigány telepi gyerekekkel foglalkoznak, tanítják őket, játszanak velük.
Ha valaki megkérdezné, hogy megbántam-e az önkéntes évet habozás nélkül azt mondanám, hogy nem, hiszen nyelvet tanulhattam, megismerhettem a német szokásokat, tapasztalatokat szerezhettem, „világot láthattam", közelebb kerülhettem Istenhez, lelkileg erősödhettem és új barátokat szerezhettem.
Hálás vagyok, hogy kaptam ezt a lehetőséget, hálás vagyok azoknak az embereknek, akik segítettek, türelmesek voltak hozzám. Tudom, hogy ez nem lehetett volna lehetséges, ha nem lenne a tiszteletes úr és Tobias szoros barátsága és ezért köszönettel tartozom nekik. Csak ajánlani tudom minden fiatalnak, hogyha tehetik, ne hagyják ki ezt a lehetőséget és éljenek vele.
